8 hónapos gondolatok…
Gyurika 8 hónapos lett 8-án, nőnapon, és a napokban picit elgondolkodtam, mennyire gyorsan is szalad az idő, mióta megszületett. Folyamatosan azt érzem, hogy minden egyes hónappal új énje van, és minden vele töltött idő kevés. Kevés ahhoz, hogy igazán megfigyeljem, szeretgessem, érezhessem, mert mire elérnénk odáig, már alkalmazkodnom kell az új Gyurikához. Lehet, hogy ez önző kifejezés lesz, de az igazság az, hogy valóban nincs elég idő ahhoz, hogy ’kiéljem’ magam rajta. A napok, a hetek, és sajnos a hónapok is repülnek, és csak ámulok, ahogy napról napra önállóbb lesz…
Tegnap reggel feküdtem mellette, mikor játszott. Nem csináltam semmit, csak néztem, gyönyörködtem benne. A pici ujjacskáival percekig babrálta valamelyik játékát, figyelte, tanulmányozta, forgatta, csavarta, majd persze bekapta, összenyálazta, eldobta. Aztán felnézett rám, és mosolygott. Úgy mosolygott, ahogy csak ő tud és csak nézett a szemembe boldogan, azzal a boldogsággal, ami csak neki van, azzal a biztonsággal, gondtalansággal, amivel csak most tud mosolyogni.
Emlékszem, mikor 3 kilós kis pólyás baba volt, mikor a mellkasomon aludt, mikor a fülembe szuszogott. Most már csak akkor kapok egy kis bújást, amikor fáradt, vagy ébredés után még kicsit bágyadt. Aztán eltelik egy perc és minden érdekesebb, persze nem a játékok, hanem a kutyakaja, a cipők, a kuka és társai 🙂
Ilyen szeretettel csak a gyermekünket lehet szeretni, és ilyen szeretet mellett jön rá az ember arra, mennyire fontos is Ő. Semmi, és senki nem számít, csak a boldogsága, a nyugalma és a békéje.
És miért nehéz anyának lenni? Mert mindig ott kell lennem! Ha sír, ha álmos, ha jön a foga, ha meg kell etetni éjszaka, ha beteg, ha fáj a pocija. Mindig! Erre nem képes más, csak ÉN, az anyukája! És szokták kérdezni, hogy nem nehéz-e? Dehogynem! És nem azért, mert néha nem lehet kibírni alvás nélkül, vagy mert unnám a babázást; hanem azért, mert én is emberből vagyok. Vannak rosszabb napjaim, időszakaim, van, hogy rossz kedvem van, van, hogy stresszesebb vagyok, szomorú vagy lehangolt vagyok, esetleg csalódott, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De ilyenkor is ott kell lennem, türelmesen, mosolyogva, de legalábbis úgy, hogy Ő ezeket ne érezze rajtam. Nehéz? Nehéz! De erről is szól az anyaság, és bármi történik, akkor is azt mondom, hogy ennél jobb dolog a nincs a világon!
No Comments