Blog

A várandósság margójára….

Kismamaként sokan mást várnak tőlem, mint amilyen vagyok. Úgy gondolják, egy szakasz lezárult az életemben, és ehhez méltón kell viselkednem, élnem, gondolkodnom. Biztos vagyok benne, hogy ez meg is fog történni; mihelyt előszőr tartom karjaimban a kisfiam, egy másik világ nyílik majd meg a szemem előtt.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy merevebb, szigorúbb, prűdebb vagy visszafogottabb leszek, illetve kellene lennem. Az élet megy tovább, csak egyel többen leszünk. Nem vagyok sem stresszes, sem túlaggódó típus, és úgy gondolom, ha azzá válnék, azzal sem a kisfiam sem a párom, sem a környezetem nem járna túl jól.
A mai világban az juthat csak előre, aki könnyedén veszi a sors által elé gördített akadályokat. Nem vagyunk egyformák, mindenki másként szocializálódott, nevelkedett, illetve különböző emberek, embertípusok hatottak ránk és az éltünkre. Így váltunk önmagunkká!
Nem akarok más ember lenni, sem most, sem anyaként. Maradok az a Horváth Beáta, aki voltam és vagyok, egy különbséggel: valaki úgy fog majd hívni, „Anya”!
Nem sok ember van, aki mindig, minden körülmények között számíthat rám, de Ő ezen személyek közé kerül! Gondoskodom róla legjobb tudásom szerint, félteni fogom anya módjára, és szeretni fogom olyan szeretettel, amilyennel még soha senkit nem szerettem ezen a világon…
Azt akarom, hogy azt a személyt ismerje és szeresse, amilyen most is vagyok; hogy úgy nevelhessem fel, hogy olyannak lásson, amilyen vagyok, és ahogy az emberek is szeretnek. Önmagamért!
Azt tanácsolom minden leendő és jelenlegi anyukának is, hogy bár egy személyiséggel többet kapunk, ne térjünk le teljesen az eredeti jellemvonásaink, terveink, céljaink, sorsunk ösvényéről. Gyermekünk egy hatalmas ajándék, egy plusz, aki egy pillanatra sem szeretné, hogy az anyukája szomorú mártír módjára éljen és nevelje fel.
Hiszem, ha én boldog vagyok, ő is boldog lesz. Ha kiegyensúlyozott vagyok, ő sem lesz kezelhetetlen. Ha mobilis és alkalmazkodó vagyok, ő is nyugodt lesz. Ha szeretem és tisztelem önmagam, ő is szeretni fog. Ahogy én is őt.
Bár ennél közelebb már nem sokáig lehet a szívemhez, mégis örökre a részemmé válik. Jól ismerjük már a várakozást, mint felejthetetlen, belénk ivódott, az emberiséggel egy idős érzést. Biztosan mindenki emlékszik, mikor kisgyermekként vártuk a karácsonyt, kisiskolásként a vakációt, vagy  felnőttként  egy gyönyörű nyaralást, a szabadságot. Mindezek együttvéve sem érnek fel ahhoz a csodálatos érzéshez, melyet a babavárás nyújt számomra és mindennél jobban várom már, hogy anyuka legyek….