Blog

Egy átlagos hétvégénk…

Ezzel a bejegyzéssel egy átlagos hétvégénket szeretném nektek bemutatni, amikor nem megyünk sehova, csak otthon pihenünk. Persze egyetlen nap sem mondható igazán átlagosnak, illetve a pihenés is túlzó kifejezés abban az esetben, ha az embernek egy majdnem 1 éves gyereke van 😀

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy péntek este fél 10-kor feküdt le az én drága kisfiam, ami fél órával később van, mint amit mostanában megszoktunk tőle, majd 7 órakor már ébren volt és követelte a reggeli tápszert (megj.: már csak reggelire és lefekvés előtt kap tápszert). Egyébként ezt 6-kor szokta mostanában tenni, majd 8-ig visszaszundít, de ezen a reggelen ez sajnálatos módon nem következett be, mivel a kis meglepetés miatt a pelusában nem tudott visszaaludni. Szóval később feküdt és korábban kelt mint szokott, ami ilyenkor egy kicsit rányomja a bélyegét a hangulatára, ezzel együtt pedig a miénkre is. Ennek ellenére 9-ig elég jól bírta ébren, én is kicsit reggeliztem, megettem 3 szelet puffasztott rizst (ebből Gyurika is kapott), megittam a kávém, pakolgattam, vízkőtelenítettem a kádat és környékét, majd visszafektettem a már említett 9 órakor.

Apa elment edzeni, én pedig amíg kis Gyuri szundikált, fél 10-től fél 11-ig jógáztam. Teljesen kezdő vagyok, úgyhogy egyelőre youtube-os videókon néztem a gyakorlatokat.

Azért kezdtem el jógázni, mert körülbelül 2 hete nagyon fáj a hátam, (azóta masszírozták is, de az sem segített), így rájöttem, hogy valamin változtatnom kell. A nagy súlyokkal való edzéstől nem csoda persze, ha néha fáj egy-egy testrészem vagy több napig izomlázam van, de ennyi ideig nem szokott problémám lenni, ráadásul mostanában egyre több helyről hallom, mennyi mindenben segít a jóga és mennyi mennyi jótékony hatása van mind a testre, mind pedig a lélekre, nem beszélve az emésztésre, vérnyomásra és az immunrendszer működésére gyakorolt pozitív hatásairól. Egy szó mint száz, vasárnapra sokkal jobb lett a hátam állapota mindössze egy óra jógázástól, így mostantól be fogom iktatni legalább egy héten egyszer ezt a mozgásformát is.

Jóga után kipróbáltam a Szafi Reform étcsokis muffin lisztkeveréket. Sütőformába öntöttem, mivel a muffin sütőformát nem találtam. Fél üveg meggybefőttet is belekevertem a tésztába, betettem sülni, majd elkezdtem mosogatni. Mikor az utolsó edényt mosogattam, hallottam, hogy Gyurika felébredt. Ez volt 10:50-kor. Vagyis míg aludt, tudtam a háztartással és magammal is foglalkozni, sőt még egy süteményt is össze tudtam dobni mindössze 10 perc alatt.

Ezután Gyurika reggelizett és én is megettem a 2 maradék kókuszgolyót, amit előző nap készítettem. A „Gyurika reggelizett” annyit tesz, hogy megevett pár kanál joghurtos almát (OVKO termék, Tescoban vesszük), úgyhogy mivel rájöttem, még nem túl éhes, elvittem sétálni 11:30-kor. Beugrottunk a boltba is persze, vettünk az ebéd mellé basmati rizst, zöldségeket és Gyurikának banánt, amit hazafelé menet meg is evett. 🙂

12:15-re értünk haza, majd megkezdődött az újabb rámolás, pakolás, porszívózás, felmosás és társai. Úgy láttam, hogy Gyurika igencsak fáradt, ő ilyenkor a fülét piszkálja, a szemét dörzsöli és ásít is nagyokat, így megkíséreltem egy alvást. Ez nálunk mindig kétesélyes, vagy alszunk vagy nem. Beteszem az ágyba, próbálok csendben lenni, majd hallom, hogy bentről reklamál, hogy ő ugyan nem alszik. Jó, rendben, ezek szerint mégsem álmos, bemegyek, kiveszem. Eltelik 2 perc, újra nyafog, kéri, hogy vegyem fel, nyűgös, újra a fülét piszkálja, szemét dörzsöli, úgyhogy rájövök, mégis álmos, csak nem akar aludni; ezt szerintem minden anyuka ismeri, a legrosszabb kombináció. Semmi baj, én ilyenkor akkor is visszateszem, ha tetszik neki, ha nem, mert egy nyűgös fáradt gyereknél rosszabb nincs. 13:00-kor végre el is alszik, apa ekkor megérkezik, anya pedig folytathatja a felmosást.

13:30-kor ebéd. Előző este mozi után csirkecombokat vettünk a KFC-ben, ezt a fiúk által imádott majonézes kukoricával és basmati rizzsel fogyasztottuk. Tudom, tudom, olajban sült, fújj fújj, undorító KFC-s csirke, én aki az egészség nagykövete, nem is értitek most hogy ehetek ilyet. Hát akkor elmondanám, hogy a combokat eszem csak ilyenkor és a prézli felét mindig kidobom, de egyébként akkor sincs semmi, ha néhanapján valaki a KFC-s csirkét kívánja. Szerintem.

Ebéd után anya elpakol, mosogat, törölget, majd mikor azt hiszem, most kicsit én is pihenhetek, nézhetem a focit (igen, szeretem a focit!), megszólal Gyurika, hogy ő most akkor felébredt és köszöni szépen, neki ennyi alvás elég volt (14:20 van ekkor).

Egy kis játék következik, majd 15:00-kor kísérlet az etetésre. Házi sült husi rizzsel (én ezeket turmixgépben össze szoktam kicsit turmixolni neki). Nem mondanám, hogy lelkesen ette, úgyhogy megpróbáltam a Szafis sütit, majd sárgabarackot, majd pedig dinnyét… Nem igazán tudom, végül mennyi kaja landolt a gyomrában, mert mikor kivettem az etetőszékből, mindenhol dinnye-, süti- és barackmaradékok voltak. Hogy hogyan eszünk, de leginkább nem eszünk dinnyét, azt ide kattintva megnézhetitek.

Felöltöztettem, majd kimentünk a kertbe, ja és vittem az etetőszéket is, hogy lemossam róla a kajamaradékot. Labdáztunk, másztunk, lépcsőkön fel, lépcsőkön le; természetesen ez utóbbit fejjel előre, hogy anya minden másodpercben szívrohamot kaphasson (hátrafelé még nem tanultunk meg mászni). Délután 5 órakor végre újra elfáradt, így anya (vagyis én) is lepihenhet picit. A lepihenés nálam egyenlő a laptop kinyitásával, email-ekre válaszolásokkal, tanulással (ezt most hál’ Istennek szeptemberig nem kell), kis munkával, étrend írással stb. A lényeg, hogy félig fekvő pozícióban vagyok, ami nekem már bőven elég pihentető 😀

Fél 7-kor Gyurci felébredt, 19:10-kor vacsorázott (Univer üveges zöldbab főzelék krumplival + pár darab puffasztott kukorica). Amíg majszolgat, mi is eszünk pár falatot, én 1 db virslit és egy csomag laktózmentes mozarellát, majd desszertnek két szelet Szafis sütit 1 deci száraz vörösborral.

19:45-kor fürödtünk. Ilyenkor vagy együtt fürdünk vagy fürdetek, a kád tele van játékokkal, de persze Gyurikának az kell, ami nem a vízben van, így feláll, próbálja elérni az összes olyan tárgyat, ami a kád szélén vagy a polcon van. Ez szintén azt jelenti, hogy anya minden pillanatban szívbajt kap, hiszen elég könnyű elcsúszni a nagy egyensúlyozások közepette (és természetesen már volt erre is párszor precedens, így nem alaptalan az aggodalom).

Fürdés után játék, majd este 9-kor végre elfárad, kis tápszer (150 ml kókusztej + 3 kanál Beba Pro tápszer) és már alszik is. Mi nézhetjük végre nyugdotan a focit, pihenhetünk, majd 22:30-kor már mi is mélyen alszunk 🙂

Vasárnap reggel fél 7-kor megint csak be kell vinnem egy kis tápszert, de hála a magasságosnak, fél 8-ig még mindenki visszaalszik. Negyed 9-kor banánevés, fél 9-től negyed 10-ig pedig séta, majd játék itthon. 10-11-ig egy kis délelőtti szundi (sajnos a kis csomag miatt a pelusában felébredt, így tudtam, hogy nem aludta ki magát rendesen), majd újra játék: zsebkendők tépkedése, rosszalkodás, lepakolás mindenhonnan, dörömbölés a nagyobbik gyerek ajtaján és társai.  12-kor megkísérlem az ebédet (üveges, Univer – sütőtökpüré marhahússal). Pár falat után kiveri a kezemből, pedig nagyon szereti, majd egy kis nyafogás következik. Valószínűleg nem volt elég az egy óra alvás, de tudom, hogy hiába teszem le, nem fog még visszaaludni.

De mindegy is, mindenesetre a család többi tagja is éhes, így délután 1-kor elindulunk a kedvenc pizzériánkba Leányfalura (Gusto Bistro, már sokszor posztoltam onnan nektek), hogy a napi második csaló étkezést is teljesítsük. Pizza, sör, majd egy jó kis fagyi (Gyurika paradicsomlevest evett és a pizzát és a fagyit is megkóstolta), aztán 3 után egy jó kis alvás. Nagyon ritkán alszom napközben, így elmondhatatlanul jól esett, hogy amíg kis Gyuri aludt, nekem is jutott időm egy kis szundira…

Sajnálatos módon azonban nagyon rosszul keltünk. Sírtunk, bújtunk, nyafogtunk, ami számomra nagyon gyanús volt, mivel Gyurika nagyon jókedélyű baba, bújni pedig ritkán szokott, mivel eléggé eleven, így ébredés után szinte fél perc múlva minden jobban érdekli nálam. Mértem egy lázat, 37,8. Hőemelkedés. Ráadásul hidegfront is jön. Na jó, tudom, ilyenkor nem kell pánikba esni, a hőemelkedés, sőt még a láz is teljesen normális, hiszen a test a megemelkedett testhővel próbálja leküzdeni a kórokozókat. Oké, értem, de ennek ellenére minden anyuka egyetért velem abban, hogy az aggódás is teljesen normális, ha a gyermekünkről van szó. Jönnek a kérdések, „mi lehet a baja?”, „holnapra belázasodik?”, „adjunk neki valamit?”. Tíz csepp Fenistil csepp mellett döntöttem végül, az nem árthat, itattam vele sok vizet, próbáltam megetetni (fél üveget evett, Univer – alma burgonyával), hál’ Isten van étvágya, nagy baj nem lehet gondoltam magamban. Fürdés előtt egy kis alma, egy kis dinnye, aztán fürdés után felszívta magát, már egyedül is játszott, körbemászta a lakást, megette a maradék alma-burgonyát és még egy kis reggeli croissant maradékot és puffasztott kukoricát is elnyammogott. Én eközben megettem egy csomag laktózmentes mozarellát. Este 9-re elfáradt, megkapta a szokásos kókusztejes tápszerét és el is aludt.

Szóval így néz ki egy teljesen átlagos hétvégénk 😀 (A hétköznapok sem különböznek túlságosan, mindössze annyiban, hogy olyankor elszaladok egy másfél órás edzésre.) Sokszor hallom vissza, hogy sokan úgy gondolják, azért tudok mindig jó formában lenni, mert biztosan rengeteg időm van magamra. Remélem ezzel az írásommal ezeket a sztereotípiákat valamennyire sikerül eloszlatnom, bár tudom, hogy akik ezt gondolják rólam, egyáltalán nem olvassák a bejegyzéseim 😀 Az anyukák, akik ezt olvassák, biztosan tudják, milyen a 0-24-es szolgálat, azok viszont, akik babát terveznek, most lehet picit elbizonytalanodnak… Nekik azt üzenem, nem kell! Mindenki képes a gyereknevelésre, de persze nem mindenki alkalmas rá. Képesnek vagy alkalmasnak lenni ugyanis nem ugyanaz. Alkalmas akkor lesz rá valaki, ha meg is érett rá. Ha számol azzal, hogy örök aggódás lesz az élet, hogy minden percben figyelni kell, hogy mindig ott kell lenni, hogy szeretni kell és óvni, vigyázni és félteni gyermekünket. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de higgyétek el, a percek, az órák, a napok és az évek is rohannak. Nagyon kevés időnk van kiélvezni ezt a csodálatos kort velük. Gyurika mindjárt 1 éves, én pedig csak pislogok, mennyit fejlődött, mennyit változott, nőtt és okosodott ez alatt az idő alatt. Egy év, ami elszállt. Tényleg gyorsan…. Nagyon gyorsan…..