Top
 

Blog

FitnessLover > Életmód  > Első 10 napunk együtt

Első 10 napunk együtt

Elérkezett ez a nap is, hogy immáron anyukaként írthatok egy bejegyzést nektek. 🙂  Első körben mindenképpen szeretném megköszönni a temérdek üzenetet és kommentet, amit az elmúlt 10 napban kaptunk tőletek, nagyon jól esett látni, olvasni, hogy ennyien vártátok már kis Gyurika megérkezését.

2017. július 8-án, pontosan 10 napja látta meg a napvilágot, reggel 7 óra 3 perckor a budapesti Szent János kórházban ifj. Rákóczi György kisfiam. (2750 grammal, 53 cm-rel.)

Sokan nem értették, miért döntöttem a császármetszés mellett, így erről mindenképpen írnék néhány mondatot. Az elmúlt 40 hétben – illetve amióta megtudtam, hogy babát várok-, senki másra nem hallgattam, csak az orvosom tanácsaira és a saját anyai megérzéseimre, ösztöneimre. Lehetett szó akár az edzésről, akár az ételekről vagy a vitaminokról, a hasam méretéről, bármiről, csak és kizárólag a belső hangot követve hoztam meg a döntéseim és állítottam fel az elveim. A szüléssel ugyanez volt a helyzet. Első ránézésre is felhívta már a figyelmem az orvos, hogy elég keskeny a medencém, illetve a sport miatt nagyon kötöttek az izmaim is. Természetesen azt mondta, ráérek gondolkozni a 30. hétig, de mindenesetre már ekkor elültette a bogarat a fülemben. Tudom, hogy ez egy eléggé megosztó téma manapság, de én úgy döntöttem, nem kockáztatok. Minden porcikám tiltakozott a természetes szülés ellen, valószínűleg nem véletlenül. Persze soha nem derül ki, történt e volna valami, mégis úgy érzem, jó döntést hoztam.

Számomra a szülés ebben a formában is egy csodálatos élmény volt. Az első negyed órában természetesen elkapott egy kisebb pánikroham, ami annak köszönhető, hogy amikor a szívhangot ellenőrizték, és vették fel az adatokat szülés előtt, egy hölgy a mellettem levő ülésen éppen vajúdott. Kapkodta a levegőt, fújtatott, különböző furcsa hangokat adott ki, aminek hatására leesett a cukrom és elkapott a pánik. Aztán mikor betoltak a műtőszobába, egy kisebb sokként ért, hogy sehol nem láttam a párom, így kétségbeesve kértem a dokit, hogy keresse meg. Persze pillanatokon belül ott termett és integetett kintről, hogy nyugodjak meg, itt van velem, de ennek ellenére még mindig tartott a pánik. Az érzéstelenítő elkezdett hatni, a lábaim lezsibbadtak és semmit nem éreztem. Hálát adok az istennek, hogy az aneszteziológus és az asszisztense végig a fejem felett álltak, simogatták az arcom, szorították a kezem, tartották fölém az oxigén maszkot és szavakkal is nyugtattak, nekik köszönhetően sikerült lehiggadnom.

Sokan azt gondolják, a császármetszés azért nem jó a babának, mert nem kell megküzdenie a születéssel. Valóban, vannak orvosok, akik kiveszik a babát, de az enyém nem ezek közé tartozik. Gyurikának egy nyomást adtak a bordáim alatt, de megszületnie neki kellett, senki nem rángatta ki kezénél-lábánál fogva. Az egészben az a legfurcsább, hogy mindezt éreztem is.

Majd felsírt…… Egy olyan eufórikus érzés fogott el akkor, amit még soha életemben nem éreztem. Ettől a ponttól már csak pörögtek az események, nem számított, hogy egy műtőasztalon fekszem, és az sem, mit csinálnak közben velem.

Amikor először a kezembe adták, nyugodt volt és csak nézett a gyönyörű szemeivel a világra maga körül. Azonnal felismerte a hangom (és a páromét is). Gyönyörű pillanatok voltak, aminek a mai napig a hatása alatt állok.

A kórházban első este vitték csak el mellőlem, de már akkor azt kérdeztem, mikor lehet majd érte menni. Azt mondták, reggel ¾ 7-7 óra körül. Másnap 6:45-kor már az ajtóban álltam és toltam be a szobámba. Mindössze a reggeli vizitekre és az esti fürdetésre vittem vissza, de ezekre is nehéz szívvel. Amikor mentem érte, az összes baba sírt körülötte, csak ő szunyókált mindig békésen, csendben, mint egy igazi kisangyal.

Pontosan egy hete vagyunk itthon. Édesanyám pár napot nálunk töltött, ami hatalmas segítség volt számomra, hiszen minden házimunkát elvégzett, segített a saját tapasztalataival, főzött rám és a legfontosabb, hogy megnyugtatott abban, hogy mindent jól csinálok.

Összességében semmi rosszat nem tudok mondani, Gyurika egy kisangyal, egy álom vele itthon lenni. A múlt heti hidegfront fogott ki rajta egyedül, aznap nagyon sokat sírt, de ezen kívül mindenben a ’mintababa’ jelző a leginkább rá jellemző.

Éjszaka kétszer ébred fel, ami számomra azért nem megterhelő, mert nagyon jó alvó vagyok, ami azt jelenti, hogy egy gyors etetés után azonnal vissza is alszom. Ugyanez Gyurikára is igaz, mindössze enni ébred fel és már szunyókál is tovább.

Amit sokan kérdeznek tőlem, hogy milyen a seb egy császármetszés után. Én úgy gondolom, ezt orvosa válogatja, de én ebben sem tudok panaszkodni. A legkisebb bugyim is eltakarja és a hegkezelő krémemnek (DERMATIX szilikonos hegkezelő) hála, szinte már most alig látszik. A fájdalmat a kórházban fájdalomcsillapítókkal tudtam elnyomni, itthon pedig talán az első két napban fájdult meg, akkor is csak az esti órákban, viszont mivel minden figyelem a kisbabámra irányult, így sokszor el is felejtettem, hogy műtéten estem át. Egy hét elteltével már semmit nem éreztem, és már most hiányzik a sport és a mozgás. Persze ki kell várnom a 6 hetet, hiszen a regenerálódás szempontjából érezhetően szükség van rá, semmiképp nem szabad erőltetni, terhelni a sebet, illetve a hasizmokat!

A regenerálódás esetemben elég gyorsan ment. Szülés után mindenkinek egy nehéz homokzsákot tesznek a hasára, ami visszanyomja a méhet. A nővér, aki 2 óra múlva bejött hozzám, kikerekedett szemmel nézte, hogy milyen lapos lett a hasam és levette rólam a zsákot, mivel erre valószínűleg már nincs szükségem.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ugyanolyan állapotban vagyok, mint a várandósság előtt. Az izmokat vissza kell építeni, a bőrt feszesíteni és majd az állóképességen is kell javítani, hiszen a terhesség alatt jóval kevesebb izommunkát végeztem.

Aminek viszont nagyon örülök, az az, hogy van tejem és tudok szoptatni. Nem mondom, hogy mindenkinek szoptatnia kell, erről is megoszlik a vélemény, és úgy gondolom, egy anyának szíve joga eldönteni, milyen táplálási módot választ gyermekének.

Amit én tapasztalatként viszont el tudok mondani, az az, hogy a szoptatás számos előnnyel jár. A méh összehúzódásában is óriási szerepet játszik a tejtermelés, illetve napi 500-550 kalóriát is eléget a szervezet az anyatej előállításához. Én úgy gondolom, az, hogy 10 nap után lapos a hasam, nagyban a tejtermelésnek köszönhető. Nem beszélve arról, hogy a baba immunrendszerét is az anyatejes táplálás alapozza meg leginkább. Ettől függetlenül persze, akinek nincs teje sem kell, hogy aggódjon, a mai tápszerek már nagyon profik és táplálók.

Természetesen nem mehetek el amellett, hogy kiemeljem a várandósság alatti mozgás fontosságát, ami esetemben pozitívan befolyásolta az állóképességem és regenerációm a szülés után.

(Kismama edzéstervem elérhető a webshopon, megrendelhető a beus0819@gmail.com email címen.)

Sokan kérdezik még, hogy eszem e rendesen. Mindenki megnyugodhat, a számomra és a kisbabám számára megfelelő, egészséges életmódot folytatom, talán még egészségesebben élek, mint várandósság alatt, hiszen minden, amit én eszem, azzal táplálom a kisbabám is. Kerülöm a búzát, illetve finomlisztet (amit egyébként sem fogyasztok), illetve a kukoricát, mivel ezektől Gyurikának is megfájdult sajnos a pocija. Emellett sokan említik a K betűs zöldségeket és a tejet, de mivel egyiket sem fogyasztom, így nem tudom alátámasztani, hogy ezektől valóban hasfájósak lesznek e a babák…

Egyelőre ennyi élményről tudok beszámolni, remélem még több, legalább ennyire pozitív bejegyzéssel bővül majd a blogom a jövőben is  🙂  (Instagramon pedig a sztorimban tudjátok követni a mindennapjainkat.)

Share
beata horvath

beus0819@gmail.com

No Comments
Add Comment
Name*
Email*