Blog

Évösszegző 2017

Számomra is hihetetlen, mennyi minden tud történni egy emberrel egyetlen év leforgása alatt. Egy éve ilyenkor már a pocakomban volt pici Gyurika, és bár még csak bentről hallgatózott, én úgy gondolok vissza, mintha a karácsonyt már velünk töltötte volna.

Nagyon szeretek írni, egyetemi tanulmányaim alatt pedig még most is ezt tanulom, így januárban elindítottam a blogom, ami szerintem életem egyik legjobb döntése volt. A követőim nagy része az egészséges életmód iránti vonzalmam miatt szereti az írásaim, illetve posztjaim így a személyes bejegyzések mellett természetesen ez lett a fő irányvonal.

Személyre szabott étrendek, diéták, illetve edzéstervek írásával is ebben az évben kezdtem el foglalkozni. Nagyon sok levelet kaptam ugyanis tőletek, és rádöbbentem, mennyi ember szorul segítségre az életmódváltásban, így hát úgy döntöttem, kamatoztatom a szakmáimból, illetve tapasztalataimból származó tudásom, és segítek annak, aki hozzám fordul segítségül. Minden egyes levél, amit kaptam, nagyon megtisztelő volt számomra; soha nem gondoltam, hogy bárki valaha is példaképnek nevez majd, és hogy ennyi ember fordul hozzám segítségül. Rengeteg pozitív változást nézhettem végig, és nézek még ma is, amit a vásárlók, barátok, barátnők leginkább saját maguknak köszönhetnek. Mindenkire büszke vagyok, aki valóban eljutott odáig, hogy változtatott az életmódján, és ennek látható, érezhető eredménye született. Legyen szó fogyásról, formálódásról vagy csak az emésztése javulásáról, a puffadás megszűnéséről, aki valóban betartott minden instrukciót, sikerrel is járt, amire úgy gondolom méltóképp lehetnek büszkék ők is, és én is.

2017-es évem több, mint fele azzal telt, hogy figyeltem Gyurika pocakbeli fejlődését, és vártam rá sok-sok szeretettel, hogy végre megérinthessem, a karjaimban tarthassam, és láthassam. Sem az edzést, sem az egészséges ételeket nem hagytam el, amire kaptam hideget és meleget is. Ennek ellenére nem foglalkoztam mással, csak és kizárólag kettőnkkel, és azzal, hogy Gyurika egészségesen jöjjön világra.

Mindeközben sikeresen lezártam egy félévet az egyetemen,   és minden vizsgám teljesítettem (az utolsót a szülés előtt egy héttel 😀 ).

Július 8-án pedig eljött a nagy nap, amire mindenki várt: megszületett ifj. Rákóczi György 2,75 kilóval, 53 cm-rel, gyönyörű, csillogó bogárszemekkel, és sok-sok hajjal J Életem legszebb napja volt, amire azóta is boldogan emlékszem vissza.

Volt azóta hasfájás, fogfájás, álmatlan éjszakák, sok nevetés, sírás, játék, és a mai nap gondoltam bele abba, hogy mennyire gyorsan is szalad az idő… Január 8-án fél éves baba lesz a kisfiamból, aki nemrég még olyan pici volt, hogy a két tenyeremben elfért volna.

Mindenképpen szeretném ezennel megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani minden olvasónak és követőnek, akik végignézték a várandósságom minden pillanatát, de természetesen azoknak is köszönöm a követést, és olvasást, akik a babavárás alatt, vagy Gyurika megszületése után kezdtek el követni, immáron bennünket.

Úgy gondolom, illetve tapasztalom, hogy az anyaság által új emberré váltam. Átformálta az egész életem, a gondolkodásom, az élethez, a családhoz, de leginkább saját magamhoz való hozzáállásom. Már nem csak az edzőtermi fotók, az ételekről készült fényképek, vagy a reklámképek teszik ki a profilom nagy részét, hanem van egy kisfiam is, akire rettenetesen büszke vagyok, és akit mindennél jobban szeretek. Soha nem gondoltam magam tipikus ősanyának (a szó jó értelmében), és nem voltam soha az a nő, akinek az életcélja szülni, és felnevelni egy, vagy akár több gyereket. Amikor megismertem a párom, ő azonnal kijelentette, hogy szeretne még egy gyermeket majd a jövőben, de igazából neki akár azonnal is jöhetne. Ekkor én 24 éves voltam, két frissen szerzett szakmával a kezemben, és egyáltalán nem éreztem még, hogy eljött az ideje a családalapításnak. Ráadásul alig ismertük még egymást, így nem lett volna tanácsos egyből beleugrani egy gyerekvállalásba. Eltelt két év, és még mindig együtt voltunk, szerettük, – illetve szeretjük egymást a mai napig -, és úgy döntöttünk, eljött a mi időnk, hogy szerelmünket gyümölcsöztessük egy új kis családtaggal, és szerelmes párból szülőkké válhassunk. (A köztünk lévő korkülönbségről majd egy másik bejegyzésben fogok írni nektek.)

Mikor Gyurika megszületett, nagyon féltem, hogy a munka, a tanulás, illetve a család hármasát nehezen hangolom majd össze, de szerencsére nagyon jó, aranyos és nyugodt kisbaba vált belőle, így a háztartásra, a munkára, a családra, illetve a tanulásra is jut időm mellette. Ráadásul a jelenlegi félévem eddig mind közül a legjobban sikerült, az eddigi vizsgáim, illetve beadandóim kivétel nélkül négyesre vagy ötösre sikerültek, amit szerintem annak köszönhetek, hogy baba mellett jóval előre beosztottam mindenre az időmet, illetve szigorúbb voltam magammal, és figyeltem arra, hogy tanulás közben semmi ne terelje el a figyelmem, ugyanis most csak akkor és ott van lehetőségem tanulni, ahol és amikor Gyurika hagyja nekem J Hálás vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárainak is, hogy rugalmasan kezelik, ha előbb kell hazajönnöm egy-egy óráról, illetve megértik, ha néhanapján hiányzom az előadásokról.

Mint már egy előző bejegyzésben is írtam, szerencsém van a párommal is, hiszen rengeteget segít a gyereknevelésben. Lenyugtat, amikor éppen arra van szükségem, vigyáz Gyurikára, amikor iskolába kell mennem, és még a bevásárlást is intézi helyettem, illetve ebédet is hoz szinte minden nap (bár ezt inkább azért teszi, mert nem szereti az étel szagát a lakásban 🙂 ).

Mindent összevetve tehát az én 2017-es évem egy csoda volt, hiszen megszületett a kisfiam, Gyurika, és a munkámnak hála rengeteg új embert ismerhettem meg, és nézhettem végig a fejlődésüket hétről hétre, majd hónapról hónapra.

Januárban a személyi-, és TRX edző képesítésem mellé egy táplálkozás és életmód tanácsadó papírt is szerzek, hogy még professzionálisabb szintre emeljem a szakmabeli tudásom, így továbbra is szeretettel várok minden fogyni, formálódni vágyó nőt, kismamát, vagy anyukát. Természetesen vannak még tervek a tarsolyomban, de hiszem, ha túl sokat beszél ezekről az ember, elszáll az energia, amit a megvalósításra tartogatunk 😉

Még egyszer nagyon köszönök minden egyes szép levelet, pozitív kommentet, amit tőletek kaptam, és remélem, hogy a jövő évem is minimum ilyen csodálatos, és sikerekben gazdag lesz, mint az idei!

   Kívánok nektek is csodálatos, szeretetben, békességben, boldogságban és sikerekben gazdag új esztendőt és köszönöm, hogy vagytok nekem!