Blog

Imádom a testem! – Ez segít abban, hogy úgy nézzek ki, ahogy akarok!

Sokszor mondom a vendégeimnek is, hogy felejtsék el utálni a testüket, mert ez nem viszi őket előre abban, hogy változtassanak rajta! Igenis vallom, hogy létezik testtudat, és hogy a testünkkel jóban kell lennünk. Ebben a cikkben elárulom a titkom és azt, hogyan is kell ezt a jó kapcsolatot kialakítani saját magunkkal, és azzal a testtel, amiből nem létezik számunkra több, csak az az egy, amit a szüleinktől kaptunk.

Először Dr. Buda László „Mit üzen a tested?” című könyve világított rá arra, hogyan alakítható, gyógyítható testünk mindössze azzal, hogy adunk neki egy személyiséget. Tudom furán hangzik, de a szerző szerint a testünk minden egyes részével, többek közt szerveinkkel is barátságban kell lennünk. Az egyébként pszichiáterként dolgozó szerző egyéni és csoportos terápiákat, vagyis szomatodrámákat is tart, amin kideríti, hogy az adott testrész, szerv, izom stb. mitől, milyen leleki okok miatt fájhat vagy betegedett meg. És ez nem kuruzslás és nem is hit kérdése.

A szerző abból eredezteti elméletét, hogy gyermekkorunkban nem voltak frusztrációink testünket illetően semmilyen szempontból. Nem érdekelt minket, hogy nekem vastagabb a bokám, mint a tiéd, ahogy az sem, hogy kerekebb a pofim, vagy kisebb a fenekem, mint a másik lánynak vagy fiúnak. Barátságban voltunk a testünkkel és úgy fogadtuk el, ahogy van. Azonban ahogy szocializálódunk, fejlődünk, növögetünk, elkezdjük másokhoz hasonlítani magunkat, és ami rosszabb, negatív jelzőkkel illetni testünket. Ilyen többek közt „az a hatalmas lapát fülem”, „nagy dagadt seggem”, „a farönk lábaim” és még sorolhatnám. A könyv nem az elhízásra teszi a hangsúlyt, hanem arra, hogy ez az elidegenedés a betegségek kialakulásának, majd nem múlásának is az alapja lehet, hiszen nem tudjuk, bizonyos fájdalmakkal mit szeretne a test üzenni a számunkra.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a kötetet, mert olyan értékes információk, gyakorlatok olvashatók benne, melyeket elsajátítva akár egész életünk hátralevő részében megoldhatjuk akár egyedül is kisebb testi-szervi problémáinkat. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne menjünk el orvoshoz, de mindenképpen gondolkodjunk el azon, hogy a migrénünk, a szédülésünk, az orrdugulásunk, ízületi fájdalmaink stb. stb. nem csak szervi elváltozásoktól alakulhatnak ki. A hiba itt a saját készülékünkben van!

És még egyszer, hogy ne legyen félreértés: nem azok számára íródott a könyv, akik a fölös kilóiktól akarnak megszabadulni a nyárig, de egy olyan alap gondolatot, szemléletmódot lehet vele elsajátítatni, ami nagyon jó ugródeszka, de inkább „segítő jobb” lehet abban, hogy megbarátkozzunk a testi adottságainkkal, megszeressük azt, amilyenek vagyunk, hogy azt a maximumot tudjuk kihozni magunkból, amire a saját testünk képes. Vagyis ha azt mondom magamnak minden nap, hogy legyen még ennél is hosszabb lábam, attól még nem lesz hosszabb lábam 🙂

Na de akkor rátérek a saját sztorimra. Én ezt a könyvet kb. 4-5 évvel ezelőtt olvastam, és akkor valami megváltozott bennem. Reggeltől estig csirkét ettem salátával, rizzsel, este pedig túrót kanalaztam szinte kivétel nélkül minden nap. Olyan közegben voltam akkor, ami miatt olyan akartam lenni, amilyen valójában soha nem lehetek! Izmos, gömbölyű vállú, combú, gyúrós fenekű fitness lady. Lehetek, de hosszú távon csak kínkeservesen tudnám fenntartani úgy, hogy egész nap tömöm magamba a szénhidrátot és a fehérjét, ahogy akkor is. Rá kellett jönnöm, hogy a viszonylag hosszú végtagjaim és hosszú felsőtestem miatt én nem tudom ezt a szintet fenntartani. Modell alkat vagyok! Nem tudok sokat enni, ha nem kívánom, nem vagyok mindig éhes, mikor ennem kell és nem tudok állandóan csak egyféleképpen étkezni, ugyanazokat az ételeket fogyasztani. Lassan, de biztosan elfogadtam, hogy hosszúak a combjaim, és mára eljutottam odáig, hogy imádom őket. A párom nem mellesleg erre figyelt fel rajtam először, mai napig imádja, ha magassarkúban sétálok mellette (pedig úgy alacsonyabb nálam 🙂 ), mert a lábaim még hosszabbnak tűnnek tőle. Persze nem akarok álszent lenni a nagyobbított melleimmel és feltöltött számmal. Nem azt akarom mondani, hogy mindenki fogadja el, ha például nem kerek, hanem csapott a feneke, vagy ne akarjunk mindig fejlődni és többek lenni. Sőt… Akarjunk többek lenni!

Én is mindig kerekebb feneket szeretnék, amiért minden edzésen keményen dolgozom is, de ez nem elég! Változatos, minőségi ételeket kell adnom a testemnek és ami legfontosabb, hogy jóban kell lennem vele! Van, hogy csak úgy beszélek magamhoz, mikor belenézek a tükörbe: „jól van Beus hiába etted meg tegnap azt a tésztát, ma is jól nézel ki”, „hú, jól fel vagy fújódva valamiért pocikám, bocsánat, ha olyat ettem, holnap jobban figyelek”, „szia popsi, nem volt időm edzeni, de ne hagyj el, kérlek!”, „hú, jó kis kapaszkodót szedtem fel neked, ígérem, ledolgozom”…..

Tudom, nagyon viccesnek és abszurdnak tűnik, de higgyétek el, ez segít a legtöbbet! Én imádom a testem, úgy ahogy van, ezért figyelek rá, és ezért teszek érte nap, mint nap. Ő pedig úgy hálálja meg, hogy cserébe egészséges és olyan formát, vagyis „testet ölt”, amilyet én akarok látni a tükörben. Egy testet kaptunk, nincs több belőle! Úgy kell vele bánnunk, mint a gyermekünkkel. Szeretni, óvni, vigyázni rá, de közben nevelni és tanítani is. Ez utóbbit a mozgással tudjuk kivitelezni leginkább, hogy megtanulja, hogyan reagáljon különböző terhelésekre, hogyan formálódjon, illetve legyen „memóriája”…

Tehát mindenkinek csak annyit üzenek ezzel az írásommal is, hogy ne felejtsétek el, sokkal később jön a várt eredmény, ha nem látjátok magatokat szépnek, illetve tartjátok magatokat szerencsésnek azért a testért, amitek van! Hiszen csak az az egy van, és csak akkor hozhatja ki magából a legjobbat, ha közben ti is támogatjátok, nem pedig hátráltatjátok ebben az amúgy nem éppen egyszerű feladatban.